Magyar szerkezettár

ó/valakinek

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ valaki ⊕ -nak/-nek

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

valaki

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen személy. valaki járt itt; valaki más. | ▸ van valakije

2. <ált. alanyként:> az ember. azt hihetné valaki, hogy ...

3. ritk bárki. ha valakinek is szólsz, baj lesz.

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

1. kissé biz ember, személy. a barátja pénzes valaki!

2. jelentős személy. a gyárban ő már valaki!

-nak/-nek

rag

I. hat-rag

1. valami felé, valaminek az irányában. délnek [fordul]. | valami felé, úgy, hogy hozzáér, beleütközik. a falnak [ment].

2. valamilyen célra. [jó lesz] tüzelőnek.

3. valamilyen állapotba, minőségbe (jutva, juttatva). szegénynek [született]; elsőnek [jött]; orvosnak [tanul].

4. (szóismétlő szerkezetekben) a jelzett tulajdonság, minőség tekintetében. jónak [jó].

5. tulajdonául, ill. részére, számára. [pénzt ad] a fiának. | javára, ill. kárára. [használ, árt] a hírének. | <közlést, jeladást jelentő igék mellett:> valakihez intézve, valakinek szánva. [szól, int] a fiának.

6. <a kell, lehet, szabad igék mellett, a cselekvő (személy) megjelölésére.> apámnak [el kell mennie].

7. <birt szjeles alannyal, annak megjelölésére, akire, amire az állítás vonatkozik.> a lánynak [szőke haja van].

8. valakinek, valaminek a szempontjából. jóskának [mindegy].

9. <vonzatként.> [örül] a sikernek; [megfelel] az előírásnak.

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

____________________

a → az

____________________

fejéhez

→ fej ⊕ birtokos személyjel ⊕ -hoz

fej¹

ts ige

1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

fej²

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-hoz

____________________

vág

ts (és tn) ige

1. <szilárd anyagot> éles eszközzel több részre választ. dohányt, fát vág. | <kisebb darabot> ilyen módon leválaszt valamiről. vág egy szelet kenyeret. | <hajat, körmöt> éles eszközzel megrövidít. | <tyúkszemet> éles eszközzel eltávolít. | <szálas növényt> a tövéről kaszával v. más éles eszközzel folyamatosan lemetsz. | ▸ útját vágja valakinek, valaminek | tn <éles eszköz> szilárdabb anyagba könnyen be tud hatolni, és azt részekre tudja választani. jól vág a késem; ollóval a szövetbe vág; ▸ jól vág a nyelve ▸ vág az esze

2. (tn is ) <éles eszköz(zel) > nyílást, rést hoz létre valamin, valamiben. ajtót vág a falba; a csákány léket vág a jégen; ▸ utat vág valakinek, valaminek valamiben | műsz levág, kiszab, kivág. lemezt vág. | film <filmet> vágással véglegessé alakít. | (tn is ) <éles eszköz(zel) > sebet hoz létre valamin, valakin. eret vág; az ujjamba vágtam; ▸ valakinek az elevenjébe az eleven húsába vág | (t. n. is ) éles eszközzel öl <kül. fogyasztásra való háziállatot>. csirkét vág.

3. (t. n. is ) <éles tárgy, gyak. ruha széle, varrása> kellemetlen, fájó nyomást okoz. hónaljban vág a kabát.

4. <éles, hegyes tárgyat> erős lendülettel valamibe behatolni késztet. bicskáját a fába vágja.

5. hirtelen nagy erővel dob, lök. földhöz vágja a poharat. | ▸ valakinek a fejéhez a szemébe vág valamit | biz hanyag, hetyke v. heves mozdulattal vhova tesz, lök. fejébe vágja a kalapját. | ▸ zsebre vág | ▸ valamibe, vhova vágja magát

6. (tn is ) erős lendülettel üt, csap. pofon, nyakon, fejbe vág valakit; a lovak közé vág. | nép ver, csapkod. a zápor vágja az ablakot. | tn <csapadék, szél, por> nagy erővel verődik, csapódik valakihez, valamihez. arcába vág a hó.

7. tn ▸ szemével valakire, valaki felé vág

8. tn hirtelen elhatározással vmerre indul, ill. eltér. az erdőnek vágott; ▸ elébe eléje vág valakinek, valaminek

9. tn ▸ szavába, beszédébe vág valakinek

10. tn vhova illik, tartozik. szakmájába vág ez a kérdés; a kalap nem vág a ruhámhoz. | tn biz összeillik, rendben van. a számadásban minden vág.

11. biz <valamilyen arckifejezést> ölt. valamilyen arcot, pofát vág; grimaszt vág.

12. biz | fennakadás nélkül, folyamatosan mond. vágja az évszámokat. | nagyon ért, ill. jól tud valamit. vágja a matekot.

[ fgr ]

____________________

ver

ts (és tn) ige

1. (tn is ) hosszabb ideig többször (erősen) üt. veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek; ▸ veri a vasat | így eltávolít valamit vhonnan. diót, szőnyegeket ver. | (többször) erősen odaüt. a falba verte a fejét; ▸ földhöz ver valakit | ▸ veri a kártyát | biz: ▸ veri az írógépet

2. (tn is ) ütésekkel büntet v. fegyelmez. veri a fiát; körmére ver valakinek; ▸ veri az isten, a sors | ▸ valakibe ver valamit | ▸ valakibe valakinek a fejébe ver valamit

3. ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit. veri a cimbalmot; riadót ver a dobon. | ▸ veri a taktust | (alanytalanul v. t. n. is ) <torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez. tízet vert (az óra); most veri a delet.

4. <küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri. | biz <cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.

5. többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe. szeget ver a falba. | ▸ csapra veri a hordót | ▸ bilincsbe, vasra ver valakit | ▸ életet, lelket ver valakibe

6. ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt. legelőre veri a marhát. | <szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor. a hullám a sziklához verte a csónakot.

7. <mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod. hullámok verik a partot; jég verte a termést. | tn <eső> (szélben) erősen csapódik vhova. | (t. n. is ) ritk <nap> égetőn süt.

8. gyak. túlzó <magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér. feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.

9. <szív, ér, vér> dobog, lüktet.

10. <kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit. pénzt, hidat, sátort, habot ver; ▸ veri a nyálát | ▸ csipkét, kötelet ver

11. ▸ gyökeret ver

12. <kif-ekben.> ▸ adósságba, költségbe veri magát

[?]

____________________

valamit

→ valami ⊕ -t

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.

3. jelentős dolog. ez már valami!; ▸ ez is valami? ▸ viszi valamire ▸ lesz belőle valami

4. (mn-ként) olyan, aminek mivolta, jellege, minősége ismeretlen v. meg nem határozható. valami baj van; mutatok valami szépet. | a jelzett személy, dolog fajtájához, milyenségéhez hasonló; olyan, mint ... úgy él, mint valami kiskirály. | kevéssé, pontatlanul ismert. valami lajos vagy kicsoda keresett. | pejor ismeretlen és kevésre becsült. valami nővel tölti az idejét.

5. (mn-ként) egy kevés, valamennyi. valami időm még van.

6. (hsz-ként) biz körülbelül, mintegy. voltunk valami tízen.

7. (hsz-ként) biz <fokozó és nyomósító szóként:> nagyon, rendkívül. valami szörnyű! | ▸ nem valami nem valami jól sikerült.

II. von névm

1. nép rég ami (csak).

2. elav amilyen (csak).

III. fn

1. bizonytalan, meghatározatlan minőségű, természetű tárgy, dolog. de furcsa valami ez!

2. ritk pompás, remek dolog. az aztán a valami!

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

PÉLDÁK #1

asztal (szótár)
asztalos (szótár)
asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
faasztal (összetett, 2 konstrukció)
asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)

PÉLDÁK #2

avokádó (van/van, azonos, nagy)
fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)

PÉLDÁK #3

a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)

alapító tag – okos gyerek

az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)

a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
a tanár részt vesz a munkában (más elem)
a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)

PÉLDÁK #4